A bizonytalan jövő 9. rész

/- Nem kezdhetnénk újra ezt a beszélgetést? - kérdezte szomorúan.
- Castle...
- Kérlek.!
- Nem fogom elölről kezdeni.. - a nő nem értette miért kéri tőle ezt a férfi. Iszonyatosan dühös volt de mikor meglátta az író bűnbánó képét tudta, hogy rászedték. Most viszont az író kérlelő tekintetének, nem tudott neki ellenállni. - Najó. Jelentett ez neked valamit? /

- Nem.! Nem jelentett semmit. Téged szeretlek és sajnálom. - ment közelebb a nőhöz.
- Castle azt hiszed ezzel mindent jóvá teszel?
- Nem, tudom, hogy nem de megőrülök érted és nagyon sajnálom.- ölelte egy kicsit magához a nőt és magában elkönyvelte, hogy nincs minden veszve mivel a nyomozó nem ellenkezett. Az álla alá nyúlt, hogy a nő kénytelen legyen a szemébe nézni. Lassan közelebb hajolt majd gyengén megcsókolta de csak úgy, hogy Beckett akármikor elhúzódhasson ha akar, ehelyett, két karját a férfi nyaka köré fonta és visszacsókolt. Nem bírt ellenállni. Látni lehetett, hogy a férfi nagyon elkeseredett mert csúnyán felszarvazták de az még mindig foglalkoztatta, hogy az írót ilyen könnyen tudta manipulálni egy régi szerelme. Mi van ha még egyszer ez történik? Ilyen könnyen meg lehet őt vezetni?
Mikor levegő hiányában megszakították a csókot Kate hozzábújt az íróhoz, aki belefúrta a fejét a nyomozó nyakába és mélyen beszívta az ismerős cseresznye illatot.
- Annyira sajnálom.- morogta. - Szeretlek.
- Te még érzel iránta valamit? - húzódott el a nő.
Castle egy pillanatra elgondolkozott hisz maga sem tudta miért reagált így Kira felbukkanására. De amikor kilépett az őrs épületéből mindez elmúlt és már csak arra tudott gondolni, hogy mi lehet a nyomozóval. Amikor eljött hozzá akkor pedig már végképp tudta, hogy az egész egy pillanatnyi elmezavar volt és, hogy igazából Beckettet szereti. A nő egy kicsit megijedt a túl sok hallgatástól és próbált minden érzelmet leolvasni az író arcáról.
- Nem. Irántad viszont annál inkább. - mosolygott.
- Mivan ha egyszer felkelsz és úgy érzed majd, hogy nem én vagyok az az ember aki mellett akarsz lenni? Hanem mondjuk, példaként Kira...- fúrta zöld szemét a férfi tekintetébe.
- Nem lesz ilyen... - hajolt közelebb a nőhöz de ő elhúzódott.
- Honnan tudod, hogy nem fog egyszer tönkremenni ami kettőnk között van?
- Csak tudom.
A nyomozó sóhajtott egyet mert arra várt, hogy a férfi megnyugtassa, nem mintha nem dobogott volna a fülében a szíve de valahogy többet várt volna. Biztosítást arra, hogy jól döntött az állással kapcsolatban vagy azzal, hogy megbocsájtott neki. Amikor az író látta, hogy a nő nem érti elmagyarázta neki:
- Kate...- nyúlt az álla alá. - Nem érted... Szerelemes vagyok beléd. Megőrülök ha csak hozzám érsz, megszakad a szívem ha sírni látlak és az együtt létek...huh - egy huncut mosoly jelent meg az arcán.- és tudom, hogy ez az érzés nem fog csak úgy elmúlni.
- Én is szeretlek. - mondta meghatódva a nő majd magához húzta az írót és szenvedélyesen megcsókolta.
Nyelvük vad táncot járt miközben mindketten simogatták egymást ahol érték. A férfi keze már a nő pólója alatt járt, amit Beckett rettenetesen élvezett. Lassan hátráltak a hálószoba felé. Mindketten el akarták felejteni mi történt ma, milyen veszély fenyegeti őket, csak érezni akarták egymást. Rick lefektette az ágyra a nőt majd a csókot meg nem szakítva fölé hajolt. Ajka a nyomozó nyakára vándorolt majd lehúzta róla a pólót, kikapcsolta a melltartót és csókolgatni kezdte ahol érte. Kate sem maradt tétlen mindeközben, kigombolta a férfi ingét és a nyakát csókolta, kezével pedig a hajába túrt. Mindketten lehúzták egymásról a ruhát majd kényeztetni kezdték a másikat. Rick ekkor meghallgatta Kate kissé rekedt viszont annál inkább ziháló hangját. - Castle, so..ha...többet...ne...csinálj....ilyet. - Az író mélyen a szemébe nézett és ezt mondta:
- Nem fogok.- Lehúzta a nőről a kis szatén fehérneműt ami elválasztotta őket és eggyé vált vele.
A szokásos lassan gyorsuló mozgás helyett most ütemesen és gyorsan mozogtak
Pár perccel később már mindketten a gyönyör kapuját lépték át ezután pedig szorosan egymáshoz bújva merültek álomba.

Reggel Castle kelt először a telefonjának a csörgésére. Tapogatózott egy darabig majd kinyomta, hogy fel ne keltse kedvesét. Lassan kiszállt az ágyból és kiment a nappaliba. Leült és arcát kezeibe temette majd megrázta magát és megnézte ki kereste. Kira volt. Megrémült. Megnyomta a visszahívó gombot.
- Jó reggelt Ricky. Felébresztettelek?
- Igen. Mit akarsz?

Katet is sikeresen felébresztette a telefon csörgése oldalra nyúlt és mikor nem érezte maga mellett az írót, kikászálódott az ágyból és utána ment a nappaliba, ahol egy érdekes beszélgetést kapott el.

- Rick baj van? Megviselt a szakítás Beckett nyomozóval.?
- Nem viselt meg, mert nem történt meg.
- Nem szakítottál vele? - kérdezte felháborodottan.
- Nem Kira, nem szakítottam vele. - kiabált majd rájött, hogy a szerelme még alszik ezért lejjebb vette a hangját. Sejtelme sem volt, hogy Kate hallja őt.
- És miért nem Rick? Azt hittem megbeszéltük, hogy mindketten szeretjük egymást.
- Nem Kira, te elmondtad, hogy szeretsz én azt mondtam ídő kell, hogy döntsek és döntöttem.
- Igen? Szóval akkor együtt leszünk.?
- Nem. Kira meg volt az esélyed de szakítottál velem. Aztán évek múlva adtam még egy esélyt de férjhez mentél. Kate volt az aki évekig mellettem volt bármi történt és nagyon szeretem.
- Ebben tegnap nem voltál ilyen biztos.
- Igaz, mivel felkavart, hogy láttalak de már minden a helyére került. Nekem Kate kell és ezt egész életemben így fogom gondolni szóval ne pocsékold az idődet azzal, hogy vársz rám.
-Te is vártál Katere és együtt vagytok nem adom fel.
- Igen a különbség csak azt volt, hogy én tényleg szerettem ahogy ezután is. - majd az író lenyomta.
Leült a kanapéra és nézte a telefonja kijelzőjét majd fogta és kitörölte a nő számát. Ismét megrázta magát felpattant és neki kezdett a reggeli készítésnek. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy csak későn vette észre, hogy két puha, lágy kéz öleli hátulról. Gyorsan megfordult és a szerelmes zöld szemekbe nézett.
- Jó reggelt. - suttogta a nő boldogan. Majd kiugrott a bőréből, hogy Castle is meghozta a döntést és választott. Kettőjüket, a jövőjüket. Beletúrt a férfi hajába és lassan magához húzta egy reggeli csókra.
Az író érezte, hogy jól döntött hisz semmit sem élvezett úgy mint amikor a karjaiban tarthatta a nyomozót.
- Jó reggelt. - mormolta bele a csókba. Mikor levegő hiányába megszakították a csókot Kate hozzá bújt az íróhoz és hallgatta annak szívdobogását. - Figyelj Kate reggel Kira felhívott de én....
- Tudom. - csókolta ismét meg.
- Honnan? - húzódott el a férfi.
- Hallottam.Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni de ez szerintem tabu ha a pasidat az ex..- egy pillanatra megállt majd folytatta. - ex..ex..ex..ex..ex...ex...- ismét megállt. - Pontosan hanyadik exed is?
- Én is szeretlek. - mosolygott a férfi majd megcsókolta szerelmét.

A bizonytalan jövő 8.rész

/A nyomozónő elindult a pihenő felé ahol váratlan látvány fogadta. Kira, akit már az esküvője óta nem látott és nem is akarta közelebb hajolt az íróhoz és megcsókolta./

Beckett nem tudta mit reagáljon csak rekedt hangon ennyit bírt kinyögni. - Castle?!
Az író rögtön felkapta a fejét és a halk hang irányába fordította, ahol a nyomozó könnyes arcát látta amint elfut a lift felé. Rögtön utána szaladt volna de Kira megállította. Ő volt az egyetlen nő akit még Beckett előtt igazán szeretett és most, hogy visszajött, visszajöttek vele az érzések. Tudta, hogy Beckettet szereti de azután, hogy Kira elmondta, hogy elfog válni nem tudta mit tegyen. Engedelmesen visszaállt a kávéfőző mellé és elkezdte a mondandóját.
- Nézd Kira én éppen egy kapcsolatban vagyok.
- Beckett nyomozóval? - érdeklődött a nő.
- Igen.!
- Mióta.?
- Régóta.
- 3 éve?
- Nem. - vágta rá az író nem értette miért kérdezi ezt.
- Mert 3 éve már mondtam neki, hogy én lemondtam rólad mert férjhez mentem. De ő nem lépett.
- Ez bonyolult. - vágta rá ismét.
- Nem, nem bonyolult ha valaki összefut egy ilyen csodálatos,hűséges,szenvedélyes,okos,kedves férfival akkor nem igazán kell ezen gondolkozni vagy hezitálni. Én rögtön igent mondanék.
- Te is lemondtál rólam. - suttogta.
- Mert azt hittem tudok nélküled élni. De nem.- sétált közelebb és a szavakat szinte már a férfi szájába suttogta.
- Ezt nem...nem lehet. - tolta el magától.
- Rick, nyilván nem szeret igazán ha szeretne akkor harcolna érted....de ő csak elfutott.
- Kira.....
- Szeretlek. Mindig is szerettelek. Mindig is foglak. - csókolta meg.
- Ne..nem tudom....én...


-Várok rád.




Kate nem tudta mit tegyen mikor haza ért csak lerogyott a kanapéra és zokogott. Minden széthullott.

Ha nem fogadja el az állást akkor nem lesz meg álmai munkája. Castle-t meg akarják öletni és megcsalta. Ő feladta érte a karrierjét, félti és Castle ilyenre képes. És persze pont Kirával. Arra számított, hogy ezután gyűlölni fogja a férfit de nem még mindig szerette ezért fájt neki annyira mint az anyja elvesztése után még soha semmi. Ekkor halk kopogást hallott letörölte könnyeit majd ránézett az órára és most jött rá, hogy már 20 perce zokog. Kinyitotta az ajtót ami előtt Castle állt.

- Sajnálom.

- Hagyj békén. - csukta volna be. De a férfi a lábával kitámasztotta az ajtót.

- Csak hallgass végig.

- Minek? Nem érdekelsz.

- Kate...kérlek.! - Kate lassan kinyitotta az ajtót. Castle beljebb sétált majd megállt a még könnyes szemű, karba tett kezű nyomozó előtt. - Nagyon sajnálom.

- Ezt már mondtad. - vágta oda. Az író lehajtotta a fejét nem tudta mit mondjon. - Kate ő...csak megcsókolt de én eltoltam magamtól.

- Jelentett ez neked valamit? - kérdezte összehúzott szemekkel Beckett.

Rick ismét elhalkult. Mit mondhatna erre, hogy nem jelentett semmit és jöttek vissza a régi érzései mikor megérezte Kira ajkát az övén. Ugyanakkor ott voltak a mostani érzései, amiket a nyomozó iránt érzett. Tisztában volt vele, hogy őt szereti de most Kira megzavarta.

- Castle, jelentett ez neked valamit? - kérdezte egy kicsit hangosabban. Tudta, hogy a férfi miért hallgat.

- Nem tudom.

- Ezt nem hiszem el...- mormogta maga elé gondterhelten.

- Értsd meg Kate. Egyszer csak visszajön a régi szerelmed, hogy elváll és, hogy téged akar, te mit tennél a helyemben.?

- Megmondanám, hogy van valakim. - kiabálta.

- Megmondtam. - suttogta Rick. - Kate...nekem idő kell, hogy átgondoljam.

Kate erre felkapta a fejét. Az írónak majd megszakadt a szíve, Beckett könnyes tekintetétől.

- Mit kell ezen átgondolni? - suttogta mostmár a nő is.

- Kate...

- Ne. Oké tudod mit? Felejts el. Nem kell ezen gondolkozni vagy választani. Megkönnyítem a dolgodat.

- Kate...

- Mi van? Mit gondoltál, hogy reagálok erre? 'Oh jólvan drágám nyugodt válassz csak'.

- Csak arra gondoltam...

- Hogy megértelek? Azok után, hogy visszautasítottam az állást miattad, aggódtam miattad mert az az ember aki megölte az anyámat, téged is meg akar ölni.

- Kate, én szeretlek.

- Akkor miért csináltad ezt?

- Nem tudom Kira olyanokat mondott....

- Miket?

- Hát azt, hogy nem lehet bonyolult az ami közöttünk van mert semmi sem bonyolult ha valaki megismerkedik velem. Meg mikor elfutottál azt, hogy biztosan nem harcolsz értem vagyis nem szeretsz igazán és azt, hogy 3 éve sem kellettem neked akkor most miért? Aztán azt mondta, hogy ő szeret...

- Ezt nem hiszem. Castle nagyon jól tudod, hogy miért nem 'kellettél' 3 éve és azt is tudod, hogy szeretlek.

- Tudom csak....

- Csak?

- Nemtudom mit hittem.

- Castle te ennyire nem veszel észre semmit semmiből? 3 éve mikor te akartad visszaszerezni őt, ő férjhez ment most meg, hogy elvált rögtön szalad hozzád.

Rick csak lehajtotta fejjel, gondolkodott. A nyomozónak igaza volt, gyenge volt csak azért mert egykor szerette Kirát de már nem őt szerette hanem azt a nőt aki előtte állt. Most jött rá, hogy a szakadék szélén áll és lehet, hogy most olyat veszít el akit tényleg szeret.

- Nem kezdhetnénk újra ezt a beszélgetést? - kérdezte szomorúan.

- Castle...

- Kérlek.!

- Nem fogom elölről kezdeni.. - a nő nem értette miért kéri tőle ezt a férfi. Iszonyatosan dühös volt de mikor meglátta az író bűnbánó képét tudta, hogy rászedték. Most viszont az író kérlelő tekintetét, nem tudott neki ellenállni. - Najó. Jelentett ez neked valamit?

A bizonytalan jövő 7.rész

/- Szia. Bracken szenátor a kihallgatóban van. Arra gondoltam hogy te....
- Már is megyünk.!/

Beckett felpattant az ágyról majd kinyitotta a szekrényt és kikapott belőle egy inget.
- Mi történt? - kérdezte Castle álmosan és megpróbált minden érzelmet leolvasni a nő arcáról.
- A fiúk behozták Brackent. Ne kérdezd, hogy sikerült nekik csak megtették. - válaszolta hidegen.
- Kate. - szólt lágyan az író majd feltérdelt és az ágyvégéből elkapta a nyomozó kezét, aki engedelmesen közelebb ment. - Mi lenne ha ők hallgatnák ki.....-vetette fel.
- Castle ez az én ügyem is. Az én anyám volt. Én hazudtam és te az ÉN pasim vagy, akit mellesleg szeretek de ő megakar öletni, amit nem hagyhatok.
- Kate... - kezdte volna de ő a nő egy hosszú,lágy csókkal elhallgattatta.
- Minden rendben lesz. Mint máskor. - lehelte a csókba.
Az író nem tudott ellenkezni amin elgondolkozott. Már mióta együtt van a nővel és még mindig nem tudott kifejleszteni egy módszert aminek a segítségével ellent tud állni a csábításának az ilyen helyzetekben. A csók lassú és lágy volt majd mikor levegő hiányában megszakították Beckett megsimogatta a férfi arcát és ezt suttogta: - Nem bírnám ki ha téged is elvenne tőlem.
Castle szívéig hatoltak a szavak de gyorsan kapcsolt és átölelte kedvesét.


A kapitányságon csend honolt. Ryan és Esposito az asztaluknál ülve labdáztak miközben a párost várták. A lift kattanására felkapták a fejüket és felálltak.
- Hol van? - kérdezte Beckett hidegen.
- A kihallgatóban. Rád vár. - válaszolta Ryan.
- Hogy sikerült behozni.? - vette most át a szót Castle.
- Vannak kapcsolataim. - mosolygott sejtelmesen Esposito.
- Rendben. Castle, szeretném ha te kint maradnál és nem néznéd az ablakon keresztül sem. Ahogy ti se fiúk.
- Nem.!
- Castle.!
- Tesó most jobb lesz ha kint maradsz. - tette az író vállára a kezét ezzel arra utalva, hogy a nőnek rengeteg lerendezetlen ügye van a szenátorral és ezt most négyszemközt kell megbeszélniük. Castle hátra lépett és bólintott egyet. Beckett elindult a kihallgató felé.
Kinyitotta az ajtót majd Brackennel szemben leült.
- Ismeri ezt az embert. - kérdezte Beckett.
- Igen. A barátnőmmel kavart. - tértek rögtön a lényegre.
- Maga ölette meg? - kérdezte?
- Igen. - a nő szemei kikerekedtek a szenátor őszinteségétől, aki folytatta. - Csak tudja a mikrofonok, a kamerák mind ki vannak kapcsolva. Csak maga van itt meg én.
- Maga akarja....
- Igen. Nagyon csúnya dolgot követett el nyomozó. Nem lett volna szabad azt hazudnia, hogy magánál vannak az akták. Így ismét azt támadom aki magának a legfontosabb. - suttogta.
- Mi van ha azt mondom, hogy a telefon a zsebemben rögzít mindent.
- Maga is tudja, hogy ez nem így van. És most ha megbocsájt, végeztünk.- állt fel.
- Ezt nem fogja megúszni. - állt fel a nő is.
- Ugyan már Beckett nyomozó annyi mindent megúsztam már....csak ne ijedjen meg ha egy nap a maga író barátja a sikátorok között a kukáknál fog elvérezni. - majd becsapta maga után az ajtót. Beckett neki dőlt az ajtónak. Különböző érzések kavarogtak benne: düh,csalódottság,bánat,gyűlölet de ami a legerősebb volt mind közül az a félelem. Nem is tudta elképzelni, hogy milyen lehetne ha Castlel is ugyanaz történne mint az anyjával. Kiment a kihallgatóból és azt látta amint a fiúk ismét labdáznak. Megforgatta a szemét de most nem nagyon akart ezzel foglalkozni csak azzal, hogy megölelje szerelmét de mivel nem látta ezért megkérdezte Espot. - Nem láttad Castlet.
- Nemtudom az egyik tiszt azt mondta látogatója van. Bement a pihenőbe és azóta nem láttuk.
A nyomozónő elindult a pihenő felé ahol váratlan látvány fogadta. Kira, akit már az esküvője óta nem látott és nem is akarta közelebb hajolt az íróhoz és megcsókolta.

A bizonytalan jövő 6.rész.

/- Kívánlak. - suttogta majd kihívóan elindult a hálóba. Castle önelégülten elmosolyodott majd utána sietett./
1 óra múlva
Kate nevetve lépett ki a hálóból a férfi ingjében majd fogta a két tányért és berakta a mikróba. Castle is kijött a konyhába egy szál boxerben. Kate beleharapott az alsó ajkába és figyelte az író izmos, kidolgozott testét aki erre egy mosollyal reagált majd közelebb ment szerelméhez és átölelte.
- Csodálatos vagy. - suttogta. Beckett is elmosolyodott, tudta, hogy jól döntött mert ezt akarta még nagyon hosszú ideig. Az íróval kelni,elaludni,élni, így hát szorosan magához húzta és a szív dobogását hallgatta amíg el nem kezdett pittyegni a mikró, ezzel jelezve, hogy kész az étel. A férfi már nyúlt volna a tányérokért, de a nyomozó megállította. - Hagyd majd én. Az író leült és figyelte a nyomozó már megszokott de mégis valahogy túl hétköznapi mozdulatait. Már majdnem egy éve voltak együtt de még mindig meg kellett szoknia, hogy annyi éven át csak munka közben figyelhette és most pedig az életben is társak. Akaratlanul is megjelentek az emlékképek a fejében az elmúlt 1 óráról. Elmosolyodott.
- Castle.! - integetett a nő. - itt vagy?
- Ömm...igen bocs. Mit is mondtál?
- Hogy beszélhetnénk-e az ügyről? Vagy ez elrontaná a 'tökéletes estét'? - ült le ő is és hozzá kezdtek a késői vacsorához.
- Beszélhetünk róla...ha akarsz...de ne azzal gyere, hogy én leszek a következő.
- Castle neked ez nem világos? David az egyik barátod volt. És akkor mivan az üzenettel? Tudja, hogy nincsenek nálam az akták.
- Kate ha Brackennek bármi köze van ehhez akkor is valószínűleg azért tette mert David a barátnőjével találkozgatott.
- Ez csak egy kifogás. Lehet, hogy el kéne egy kicsit utaznod.
- Mi- miért?
- Hát csak amíg megoldjuk az ügyet, amíg nem küldjük rács mögé ezt a szemetet.
- Nem megyek sehova.
- Castle...
- Nem. Erről nem nyitok vitát. - húzta ki magát határozottan.
- Csak nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem fog.! De most hagyjuk ezt a témát. -  mosolyodott el lágyan az író.
- Szeretlek. - mondta a nő miközben felállt és beleült a férfi ölébe.
- Igen? - harapott bele az alsó ajkába Rick. - Mióta?
- Soha nem mondom el. - vigyorodott el gonoszul a nő.
Castle, a nyomozó arcát két keze közé fogta majd közelebb húzta őt egy érzelmes csókra. Mikor levegő hiányában megszakították a csókot Kate felállt és megfogta az író kezét majd visszahúzta őt a hálóba.


Reggel a nő kelt először mivel a nap égette a hátát. Érezte, hogy Castle szorosan öleli és a fejét a vállába nyomta. Lassan megpróbált kibontakozni az öleléséből majd ki ment a konyhába. Megpróbált a leghalkabban neki állni a reggelinek, hogy a férfi még csak véletlenül se ébredjen fel. Mikor végzett fogta a tálcát és bevitte az írónak aki még az igazak álmát aludta. Letette az éjjeli szekrényre majd fölé hajolt és megcsókolta. A férfi kinyitotta a szemét és visszarántotta a nyomozót az ágyba.
- Jó reggelt. - hümmögte az író.
- Jóreggelt. Hogy aludtál?
- Tökéletesen. Már amennyit aludtam. Ugyanis valaki nagyon lefárasztott az éjjel.
- Gőzöm sincs miről beszélsz. - nevetett a nő. Ekkor egy éles ricsaj szakította félbe az idillikus reggelüket. A telefon.
- Beckett. - szólt bele.
- Szia. Bracken szenátor a kihallgatóban van. Arra gondoltam hogy te....
- Már is megyünk.!

A bizonytalan jövő 5.rész

Köszönöm Castler5-nek, hogy annyit segített ebben a részben. Nélküle nem ment volna.❤‎ Imádlak.❤‎

/- Mi lenne ha mégis megennénk azt a vacsorát? - kérdezte reménykedve az író.

- Benne  vagyok. - egy gyengéd csókot lehelt az ajkára majd kézen fogva kihúzta a pihenőből./

A hazaút csendben telt, egyikük sem tudta, hogy kéne viselkedniük. Felmentek Castle lakására ahol irdatlan állapotok uralkodtak. Törött pohár,tányér a földön. A 2 órával ezelőtt még romantikusan megterített asztal most üresen állt mert a terítővel együtt minden a földön volt összetörve. Kate nem sejtette, hogy az írót ennyire kiakasztotta ez az állás ajánlat és az, hogy gondolkozik rajta. Arra is gondolt, hogy esetleg az író nem azért van kiborulva mert gondolkozik hanem azért mert fél, hogy elveszíti vagy, hogy a kapcsolatuk nem elég szilárd. Rick elindult a konyhába elkezdte melegíteni a vacsorát miközben összeszedte a szilánkdarabokat a földről. A nyomozó nagyon megsajnálta az írót amiért ilyeneken megy keresztül kért két percet majd kiment a mosdóba és neki támaszkodott az ajtónak. Végig gondolt mindent. Szó szerint.

Az első találkozásukat Castlel

Majd elmosolyodott mennyire seggfejnek tartotta. Arra, hogy hányszor mentette meg az életét, hogy hányszor állt elő idegesítő elméletekkel. Milyen volt őt Ginával látni ahogy elhagyja az őrsöt. Hányszor nézett már bele azokba a gyönyörű kék szemekbe ami elbűvölte. Persze élénk emléke volt az első csókjukról is. 

Még most is érezte ajkain azt a csókot. Tudta, hogy azóta már kismilliószor csókolóztak de az elsőre mindig is emlékezni fog. Ezután kezdtek bonyolódni a dolgok mert már egyre kevésbé tudott harcolni az érzései ellen. Ekkor bevillant neki egy kép amint Castle elmondja neki, hogy szereti.

Majd mikor végre összejöttek.

Ismét elmosolyodott. Ha elvállalja ezt az állást mindez hiába való volt, minden amin együtt mentek keresztül elúszik és persze itt volt az a tény is, hogy nagyon szereti. Nem érdekelte már mit kell visszautasítania nem akarta elhagyni a férfit. Soha nem volt még ilyen boldog mint vele és soha nem fájt még neki annyira mint amikor más nővel látta vagy mint amikor az író ma este kiborult. 

Odalépett a tükörhöz, megmosta az arcát majd visszament a nappaliban, ahol Castle már az újonnan megterített asztalra rakta ki a forró spaggetit utána pedig meggyújtotta a gyertyákat, hogy hangulatos legyen a szoba. Beckett elmosolyodott majd az író háta mögé lépett, átkarolta és a nyakát kezdte el csókolgatni.

- Rick. -suttogta. A férfi behunyt szemmel élvezte a csókokat de nem ment ki a fejéből, hogy talán ezek az utolsó napjaik együtt és ez fájdalommal töltötte el a szívét. Megfordult és belenézett a szerelmes, zöld szemekbe. Kate már tudta mit akar csak a férfit. Odahajolt hozzá és egy szerelmes csókban forrtak össze. Ebben a csókban benne volt minden félelem,szeretet,vágy,biztonság. Az író attól félt, hogy a nő ezt búcsú csóknak szánja, hogy már döntött és nem mellette így inkább még jobban magához húzta a nyomozót és a csók pedig egyre szenvedélyesebb lett, nem akarta elengedni. A nő egy percre elhúzódott de csak éppen annyira, hogy beletudjon nézni azokba a gyönyörű, vágytól elhomályosult, kék szemekbe.

- Nem akarom hallani. - suttogta fintorogva Castle.

- Mit? - kérdezte a nő miközben az író arcát fürkészte.

- Hogy úgy döntöttél, hogy elfogadod az állást. Tiszteletben tartom csak nem akarom hallani. 

- Ó szóval akkor semmi gond igaz? Elengedsz? - kérdezte Beckett komolyan.

- Van más választásom? - mosolyodott el keserűen.

- Arra nem gondoltál még, hogy meg kérj, hogy maradjak?

- Nem.! - vágta rá majd mikor látta, hogy szerelme magyarázatra vár folytatta. - Nem akarom, hogy miattam maradj le egy jó lehetőségről, nem akarlak gátolni semmiben. Azt akarom, hogyha döntesz akkor te akard úgy ahogy.

- Rendben. - majd ismét közelebb hajolt hozzá és folytatták a csókot de most a férfi húzódott el.

- Szóval?

- Mi szóval.?

- Szóval akkor elmész?

-Castle nagyon sajnálom de.... - a férfi már rettentően szomorú volt mert tudta ha a nő most kimondja vége mindennek. Beckett nem bírta tovább nézni az író fájdalmas tekintetét ezért komolyan a szemébe nézett. 

- Castle szeretlek, nagyon fontos vagy nekem és így visszagondolva nem értem hogy is gondolkozhattam az állásajánlaton ! Ráébresztettél hogy milyen nyíltan szeretni, anélkül hogy ott lenne az a fal! Engem nem érdekel hogy mit csinálok vagy, hogy hol vagyok, csak az a lényeg  hogy te is ott legyél velem.Úgy döntöttem maradok New Yorkban mert nem akarom elkövetni azt a hibát mégegyszer, hogy a munkámat választom azok helyett akiket szeretek...

Castle szívét ezek a szavak begyógyították és a világ legboldogabb emberének érezte magát. Gyorsan megcsókolta szerelmét, szenvedéllyel. Beckett lassan elkezdte kigombolni a férfi ingét de ő tiltakozott.

- Kate...-sóhajtott. - Várj...- húzódott el. A nyomozó nem értette miért tiltakozik az író hisz már minden rendben volt. 

- Ez biztos, hogy maradsz? 

- Hjah Castle igen...- majd ismét megakarta csókolni de ő elkapta a fejét.

- Akkor tökéletesnek akarom ezt az estét.

- Épp most rontod el...- vágta rá a nő.

- Tényleg? 

- Igen.! 

- És mi lesz a vacsorával?

- Igaz...ehetünk utána is...

- Nocsak Beckett nyomozó kíván engem?

- Nem tudom már mit akarok Mr. Castle...- majd ismét megkísérelte a csókot de megint nem sikerült.

- Addig nem bújok ágyba magával amíg nem mondja ki nyomozó. 

Beckett egy pillanatra elgondolkozott hisz tudta, hogy az író egója eléggé megnőne ha kimondaná de mivel ma örömöt akart szerezni neki ezért közelebb hajolt hozzá majd belesúgta a fülébe.

- Kívánlak. - suttogta majd kihívóan elindult a hálóba. Castle önelégülten elmosolyodott majd utána sietett.

Caterpillar Kindergarden 1.rész by: Sára and Lau

Castle éppen jól megszokott mozdulataival öntötte ki a forró,gőzölgő kávét a bögréjébe de gondolataiban egész máshol volt. Beckett és ő már egy éve voltak együtt de mintha ez a kapcsolat megállt volna a fejlődésben. Castle tudta mit kell tennie és mit akar de nem volt elég bátorsága, hogy megkérdezze. Gondolataiból a telefon éles csörgése rángatta ki.

- Castle. - szólt bele.-Megyek...

Az írót meglepte, hogy Kate azt kérte tőle, hogy a kapitányság elé menjen de amikor odaért már megértette.

Egy nő amint a járdán fekszik ugró kötéllel a nyakán. 

- Ki rak egy hullát a kapitánység elé?

- Nem tudom de elég bátor tett. - válaszolta Beckett és közben a hullát kémlelte majd intett Lanie-nek. - Mit tudunk?

- Jasmine Noblee. 27 éves óvónő. Egy ugró kötéllel folytották meg.

- Szellemes. - tette hozzá az író hidegen.

- Halál ideje?

- A test hőmérsékletéből ítélve körülbelül 15-20 perce azaz 8:30 körül de többet csak a laborban mondhatok.

- Hogy került ide? - fordult most Beckett Ryan felé.

- A kamerák azt mutatják, hogy egy fekete Nissanból dobták ki és már mentek is tovább. Javi most ellenőrzi a rendszámot.

Ekkor Espo sétált ki a kapun. - 1 órája loptak egy kocsit az East side-ról egy fekete Nissant pont mint amilyen a gyilkosunké volt.

- Miért van ökölben a keze? - kérdezte Castle értetlenül.

-  Lanie segítenél?! 

- Persze. - majd a boncnok leguggolt, hogy szemügyre vegye mit szorongat a nő a kezében. Lassan nyitotta ki a megdermedt kezet amiben egy összehajtott cetli volt. Lanie átnyújtotta Katenek aki hangosan felolvasta a levelet: Csomó (15) gyerek van nálam.

                                                Ezeket 15 helyre rejtettem el.

                                                Nektek az a feladatotok, hogy megtaláljátok őket.

                                                Teljes 24 órátok van 1-re

                                                Rajta kaplak titeket, hogy utánam szaglásztok mind halottak.

                                                Alaposan olvassátok el az alábbi sorokat.

                                                Lássatok a sorok közé.

                                                Pontosan kövessétek az utasításokat.

                                                A kölyök mindig a középpontban lesz.

                                                Rajtatok tartom a szemem.

                                                Köszönöm a figyelmet!

- Ki az az őrült aki gyerekeket rabol el aztán rejtvénybe fogja hollétüket. - kérdezte Castle szörnyűlködve. - Ja és persze ki az az állat aki a levél végén megköszöni a figyelmet.

- Egy figyelem hiányos pszichopata aki szórakozni akar. - válaszolta ridegen a nő. - Lanie vidd ezt a cetlit a laborba és keress rajta ujjlenyomatot.

- Szerintem ne a gyilkost elemezzük hanem találjuk meg a gyereket. - kapcsolódott a beszélgetésbe Gates kapitány. - Mr. Castle maga jó a rejtvények megfejtésében találjon összefüggést. Maga Beckett nyomozó riassza az FBI-t gyerekrablás ügyében. 

1 órával később Beckett már riasztotta az FBI-t akik kijönnek segíteni utána pedig Castle után ment a pihenőbe, hogy megfejtsék a rejtvényt de furcsa látvány fogadta. Az író meredten nézett maga elé és gondolkozott.

- Alexisen gondolkodsz igaz?

- Ho..honnan tudtad?

- Tipp. - rántotta meg a vállát Kate miközben egy elnéző mosolyt varázsolt az arcára. - találtál valami érdekeset?

- Ami azt illeti van pár ötletem.

- Megosztod velem is? - mosolygott a nő.

- Szívesen Beckett nyomozó. Az első mondatban azt írja, hogy csomó és a 9. sorban pedig azt írja, hogy középpont. Ez lehet egy nagy csomópont New York közepén.

- De hát rengeteg csomópont van New Yorkban. 

- Van még egy. Azt írja lássatok a sorok közé. Lehet, hogy egy nagyítóval...- de a mondatot már nem fejezte be mert a nyomozó a fejét rázta. - Na jó. az az igazság, hogy írói válságban vagyok de az is idegesít, hogy mostanában olyan távolinak érezlek. - vallotta be a férfi lesütött szemmel. Beckett már válaszra nyitotta a száját de ekkor egy váratlan vendég toppant be. 

- Beckett hívtál. - mondta Will Sorenson önelégült vigyorral.

Bizonytalan jövő. 4.rész

- Szia. -köszönt az író.
- Mit keresel itt? - kérdezte rögtön dühösen a nő.
- Én is belefolytam ebbe szóval jöttem megoldani az utolsó közös ügyünket.
A nyomozó szíven szúrta ez a mondat.
- Szóval ezután vége? - kérdezte meglepetten.
- Ezt akartad nem? Már nincs mi visszatartson. Csak megkönnyítem a dolgodat.
- Te is tudod, hogy ez nem így van.
Ekkor kattant egyet a lift és a páros felszülten lépett ki majd Castle meg sem várva Katet oda sietett a fehér táblához ahol most az ő arc képe volt. A nő lesokkolva ült le a székébe és fordult ő is a tábla felé.
- Szóval megtudtál valamit? - kérdezte a férfi és még csak rá se nézett szerelmére.
- Nem sokkal vagyunk előrébb....csak annyival, hogy Lanie megállapította, hogy a golyót a szívébe kapta. - mesélte Beckett és közben az író arcát fürkészte ami most azt sugallta magát hibáztatja.
- Yo, át kutattuk David pénzügyeit és haver jó sok pénzt elnyertél tőle..- dicsérte meg Javi az írót aki most nem vette a humort ezért a nyomozó megköszörülte a torkát.- és ezenkívül találtunk valami furcsát. Az ex nejének  utalt át 2000 dollárt 2 napja.
- Lefotóztatta amint az egyik képviselő barátnőjével hancúrozik és megfenyegette, hogy kiadja a lapoknak.
- Akkor viszont holnap reggel kikérdezhetnénk Emily-t. - tanácsolta Espo. Mire a páros egyszerre ránézett az órájára és megdöbbentek milyen késő van de egyikük sem akart hazamenni.
- Richard hívtál? - szólt egy női hang a távolból.
Kate rögtön felkapta a fejét és szívét félelem járta át. Tényleg ilyen gyorsan tovább lépett volna a férfi?
Rick odasietett a meglepően elegáns nőhöz és két puszit adott az arcára üdvözlés gyanánt. A nyomozó elkapta a fejét mert nem akarta látni, hogy szerelme egy másik nővel van aki egyszer csak zokogásban tört ki.
Castle a nővel együtt közelebb ment a két nyomozóhoz és bemutatta őt:
- Javi, Beckett. Ő itt Camille Grown. - erre Katenek felcsillant a szeme hát mégsem lépett még tovább szerelme.- Camille ő itt Javier Esposítio és Kate Beckett nyomozó ők fognak segíteni David gyilkosának elfogásában.- Camille mindkettejükkel kezet fogott majd Castlel és Beckettel besétált a pihenőbe.
- Őszinte részvétem Mrs. Grown és köszönjük, hogy ilyen későn ide fáradt.
- Ricky-nek bármit..-szipogta az asszony.- tudja nem voltam tökéletes feleség de szerettem David-et és a válásunk szörnyű volt számomra. Majdnem olyan szörnyű mikor megtudtam, hogy Bracken szenátor barátnőjével találkozgat. -  a páros nem tudta jól hall-e.
- Ki-kicsoda? - kérdezte dadogva Beckett.
- Bracken szenátor. - válaszolta természetesen a nő.
Ekkor a nyomozó felállt és kért egy percet Mrs.Growntól  kihúzta Castle-t.
- Hallottad mit mondott?
- Igen. - válaszolta a férfi még mindig nem törődöm hanggal de tudta, hogy mostmár el kell engednie a büszkeségét és mostmár normálisan beszélt. - mármint....igen. De van ennek valami köze anyád ügyéhez?
- Persze. Hát nem látod...Bracken megtudta, hogy nincs nálam az akta ezért téged támad.
- Miért támadna engem ezért?
- Mert szeretlek. - kiabálta majd mikor rájött, hogy túl hangosan mondta ezért elismételte halkan. - mert szeretlek és megölte az anyámat ez az ember bármire képes....
- Szóval szeretsz? - kérdezte kételkedve.
- Persze de te tényleg csak ennyit jegyeztél meg belőle....?
- Én is szeretlek. - válaszolt lágyan és közelebb húzta a nőt de nem teljesen mert azt akarta elérni, hogy ha a nő szeretné akkor csókolja meg és ez be is vált. Az író épp hogy csak átölelte de Kate már megragadta a nyakánál fogva közelebb húzta őt egy gyors csókra. Tudta ugyan, hogy bárki megláthatja őket de érezni akarta a férfit majd gyorsan elhúzódott és visszament a pihenőbe. Castle sóhajtott egyet, ez a csók elüldözte szívéből a mérget és a csalódottságot mert érezte, hogy a nő akarja őt és szereti gondolataiból Espo vigyorgó feje rángatta ki. Rámosolygott majd követte a nyomozót.
- Szóval nem adta ki azokat a képeket az újságoknak.?
- Nem, fizetett nekem és így nem volt gond. Odaadtam neki a képeket és vége volt azóta nem láttam.
- Bracken szenátor és az ex férje között volt valamilyen kapcsolat.
- Nem tudok róla. De az utóbbi időben David azt mesélte valaki hívogatta és utána kinyomta de nem csinált ebből nagy ügyet azt hitte valaki szórakozik. De ha megbocsájt nagyon fáradt vagyok.
- Persze, csak egy utolsó kérdés. Hol volt ma este 8-9 között?
- Egy jótékonysági rendezvényről jövök.
- Rendben köszönjük.
- Jóéjt.- válaszolt elszontyolodva Camille és kisétált a pihenőből.
Kate nyújtózott egyet majd szembe találta magát Castle vágyakozó kék szemeivel.
- Sajnálom..- kezdte a nő.- de át kell gondolnom csak úgy dönthetek. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretlek de át kell gondolnom mit akarok és szeretném ha emiatt nem haragudnál rám.
- Nem haragszom...már...csak rosszul esett, hogy át kell ezt gondolnod és úgy éreztem, hogy nem hiszel a kapcsolatunkban.
- Dehogynem.! De akkor is át kell gondolnom. - mosolygott Kate majd átölelte a férfi és arcát mellkasába fúrta.
- Mi lenne ha mégis megennénk azt a vacsorát? - kérdezte reménykedve az író.
- Benne  vagyok. - egy gyengéd csókot lehelt az ajkára majd kézen fogva kihúzta a pihenőből.